Néha megesik, hogy gondolataidat nem tudod szavakba foglalni. Olykor ez nem is fontos...
Csak bámulsz bele a semmibe, merengsz.
Emlékek törnek rád, hangulatok fognak el...
De te csak ülsz, és olyan vagy, mint egy szobor.
Ilyenkor a körülötted lévők általában azt feltételezik, hogy valami nincs rendben veled.
Lehangolt vagy...
Ezzel kiszakítanak...
Megfosztanak.
Mikor megszólalsz a hangod rekedt - hisz egy ideje már nem beszéltél.
Még inkább azt feltételezik, hogy megérzésük helyes, és tovább faggatnak.
Az idegeimre mennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése